Egy januári reggelen, amikor még deres volt az iskolaudvar, találkoztak vele. Nem hangosan érkezett, csak egyszerűen ott volt a könyvek lapjai között. Ahogy olvasni kezdték a hatodik évfolyam tanulói Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg című regényét, megelevenedett előttük egy varázslatos világ.
December végén kezdődött a projekt. Mindenki kiválaszthatta azt a részletet, szereplőt vagy gondolatot a műből, amely a legközelebb állt hozzá. Rajzoltak, ragasztottak, térképeket készítettek ismeretlen bolygókról. Voltak, akik figurákat formáltak, mások társasjátékot álmodtak, megint mások verseket, újságcikket, sőt forgatókönyvet írtak – mintha mindannyian egy-egy saját kis bolygót kaptak volna gondozásra.
S miközben azt hitték, csak játszanak, észrevétlenül tanultak. Megtanulták, hogy nem minden látható a szemnek. Ha valamit nem értünk elsőre, akkor türelmesen kell közelebb hajolni hozzá. Ha pedig még így sem sikerült, akkor Margó néni és Csilla néni szelíden emlékeztette őket arra, hogy a lényeg gyakran csendben rejtőzik.
A gyerekek így barangolták be a kis herceg univerzumát. Rájöttek, hogy legdrágább kincs az egész világegyetemben az idő, amit egymásra fordítunk, hogy felelősek vagyunk a barátainkért és hogy „jól csak a szívével lát az ember”.
A program zárásaként az iskola könyvtára is egy kicsit bolygóvá változott, kiállítás nyílt az elkészült művekből a tanulók és a szülők számára. A megnyitón a résztvevők felolvastak egymásnak, végignézték a sokféle alkotást, kipróbálták a társasjátékokat, majd meghallgatták a dalt, amelyet a mesterséges intelligencia és Dani bácsi segítségével komponáltak.
Márciusban folytatódik az utazás, a gyerekek részt vesznek a Somogyi-könyvtár robotikával egybekötött foglalkozásán, ahol ismét találkoznak a kis herceggel – csak most egy kicsit más szemszögből.
Így válik teljessé a történet. Kerek lesz, mint a B–612-es kisbolygó.